Sokan, sokféleképpen magyarázzák a 54 évvel ezelőtt történteket. Vannak, akiknek ez a nap egy új remény kezdetét jelentette, és vannak, akiknek ez a nap az ellenforradalom, a dühöngő csőcselék őrjöngésének kezdete. Utóbbiak nyilván keserűen emlékeznek ma, annál boldogabbak lesznek november 4-én... De mi ne velük foglalkozzunk! Adjuk át magunkat az örömnek, amelyet 1956-ban, ezen a napon érezhetett az ország! Elindultak diákok, munkások, értelmiségiek Budapesten és vidéken, hogy legyűrjék az elnyomást, és újra szabadok legyenek. Ez a nap forradalom volt, és annak a szabadságharcnak a kezdete, amikor magyarok harcoltak magyarokért, Magyarországért, a magyar szabadságért. Legyünk büszkék, és érezzük át azt az örömöt, azt a felszabadultságot, amit 44 évvel ezelőtt érezhettek azok, akik ledöntötték a sztálin-szobrot, vagy akik elfoglalták a Magyar Rádió épületét! A mai nap az ünneplésé, a magyar zászlóé, hiszen ezen a napon szabadították meg a vörös csillagos címertől! Dicsőség a forradalomnak, dicsőség a Hősöknek, dicsőség Magyarországnak! Éljen a szabadság!