Srácok!
  Közeledik... Még néha szemerkél a hó, még reggel kicsit hideg van, de a csontjainkban, ereinkben érezzük, hogy vége a télnek, és új világ születik a fagyos tél után. Ahogy a természet is felébred álmából, úgy a Csapatnak is lassan eljön a tavaszi szezonkezdet. Előtte azonban, mintegy télűzésként, vár ránk egy nehéz feladat. Az, hogy nehéz, már megszoktuk; sosem voltunk a BLSZ szíve csücske, nem számíthatunk tőlük semmi jóra, ahol tudják, nehezítik haladásunkat. Így nem lepődhetünk meg, ha a "véletlen" megint az egyik (ha nem a) legnehezebb ellenfelet osztotta mellénk. De, mint tudjuk, a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket, és nem tesszük meg azt az örömöt ellenségeinknek, hogy feltartott kézzel, remegő lábakkal megyünk ki egy - szerintük - előre lefutott meccsre! Mi megmutatjuk, hogy az utolsó leheletig tudunk küzdeni, és a végsőkig harcolunk a győzelemért, és a Ferencváros dicsőségéért! Nem engedhetjük meg, hogy azt mondhassák: végre megfogtuk őket, végre kigáncsoltuk őket, végre röhöghetünk rajtuk! NEM! Mi büszkén kiállunk és harcolunk, mert tudjuk, hogy győzelmünkkel a kudarcukat, örömünkkel a bosszúságukat fokozzuk! Én hiszem azt, hogy kemény munkával ismét megmutatjuk, hogy együtt, a pályán és a lelátón verhetetlenek vagyunk! Nekünk nincs vesztenivalónk, nekik van félnivalójuk!
  Legyen hát hangos a szombat délután az örömünktől, az ünneplésünktől, hadd tudja meg ország-világ, hogy február végén valami elkezdődött: a természetnek az új élet kezdete, nekünk pedig a menetelés a Budapest Kupában! Kezdődjön a tavaszi hadjárat!

"Virágot szórnak a győztes lábai elé,
És mi menetelünk a Dicsőség felé!"

TEMPÓ FFC!