Srácok!
Letudtuk a döntő előtti utolsó kötelességünket is. Igaz, nem úgy, ahogy terveztük, jó lett volna focizni egyet Simi halálának évfordulóján, de most már mindegy, ne bosszankodjunk ezen. Többet úgysem leszünk egy csoportban velük. Most már csak a Budapest Kupa döntője van. Egyre közelebb, mégis, olyan távol, mintha sosem akarna eljönni a jövő hét szerda. Olyan érzés ez, mintha az a homokszem lennénk a homokórában, amelyik utoljára hull alá - tudjuk, hogy eljön a pillanat, de a várakozás szinte őrjítő. De valahol édes érzés ez: sokkal jobb most tűkön ülve várni, mint legyőzött ellenfeleinknek, akik idén sem tudtak megállítani minket, és irigykedve figyelik menetelésünket. Lassan, de eljön a mi időnk! Lassan de eljön a szerda délután! Lassan, de eljön az a pillanat, amikor Ti Ferencváros-címeres mezben a pályára léptek, és büszkeségtől dagadó mellel a legjobb tudásotoknak megfelelően küzdetek a győzelemért, mi pedig a lelátón megőrülve, torkunkszakadtából buzdítunk Titeket! Együtt sikerülhet! Most sikerülnie kell!
Addig is kellemes húsvéti ünnepeket, és sérülésmentes felkészülést kívánok mindenkinek!
Tempo FFC!