Kedves Rajongóink! Még ha mindannyiunk számára is oly meglepő :-), de drámai bejelentéssel kell kezdenem a "cikket", a férfiszurkolóink kedvence, középpálya Legendája, az egykori gólvágó, a közutálatnak örvendő sárga skárpi tulajdonosa, a zöld sarokban: Szíííííííííííírmaaai Davóóóóóó Dááááááááviiid! :-)
Na, akkor értékeld a saját szemszögedből az idényed, ha lehet, szólj külön-külön a Bajnoki címet, Budapest kupa győzelmet, az Év Játékosa titulust és nem utolsó sorban a Simon díj "eltulajdonítását"

Sziasztok! Először is köszönöm az újabb remekbe szabott felkonferálást Deka mesternek!

Az idei szezonban is ugyan az a szerepem volt csapaton belül, mint az elmúlt években. Harcoltam, ütköztem, zsugát szereztem, majd letettem a karmestereinknek. Persze, azért néha elővettem a színes ceruzát több-kevesebb sikerrel. :-) Úgy gondolom, hogy néhány kiemelkedő, küzdős meccsen kívül, idén az átlagot hoztam, volt, hogy nem voltam megelégedve a teljesítményemmel, de általában ez akkor volt így, amikor a csapat is gyengébben muzsikált. Persze ennek is oka volt, kevesen voltunk és nagyon hosszú volt a szezon, hiszen végig vittük a kupát is, a bajnokság megnyerése mellett. Ami hiányérzetet ad nekem, hogy nem sikerült gólt szereznem, pályafutásom során ez volt az első ilyen idényem. Még szerencse, hogy nem az én feladatom a gólszerzés és itt volt nekünk a két Veteránunk, Gyuri és Marci, akik mindig átlendítettek minket a holtponton és rengeteget köszönhetünk nekik!
Kezdeném a bajnoksággal: a kezdeti szertelenségünk után, összekaptuk magunkat és mondhatni a megszokott menetrend szerint alakult a szezon nagy része, főleg a tavasz. Ami kicsit rossz szájízt okozott, az az utolsó Soroksár elleni meccs volt. Ott éreztem először talán, hogy lélektelenül, semmi motivációval játszottunk. Nehéz volt elviselni a 4 kapott gólt, de a Sori teljesen megérdemelten nyert ilyen különbséggel is. De ezzel már nem akarok foglalkozni, ha úgy nézzük, megkomponáltuk a szezont, vereséggel kezdtünk, azzal zártunk, ám 13 ponttal, simán hoztuk a BLSZ II- t is.
A Budapest Kupában ismét nagyot alkottunk, ha kellett vért izzadva (Budatétény, Nagytétény), ha úgy volt parádézva (Beac) jutottunk tovább. Minden egyes kupameccs ajándék volt számomra, imádom ezeket a kiélezett szituációkat. Örök élmény marad az idei menetelés is. Remélem, hogy idén is hasonló eredményt érünk el ebben a sorozatban.
Az "Év játékosa" címről, annyit szeretnék elmondani, hogy a csapatból mindenki megérdemli ezt a titulust, akár lehetett volna az "Év csapata" elnevezés is. Decemberben annyi történt, hogy én kaptam a legtöbb szavazatot, messzemenő következtetést nem vontam le belőle és a helyén is kezeltem az elismerést. Véleményem szerint több, nálam jobb teljesítmény is akadt az elmúlt évben.:-)
Szegény Maris is rám szavazott, ezt a banketten tudtam meg az Elnök úrtól és soha nem felejtem, hogy milyen sorokat mellékelt a szavazata mellé, amit szintén megosztott velem Kálmán.
Nyugodj Békében Maris! Szeretném ismét megköszönni a szavazat hadjáratot az illetékeseknek, jól esett, hogy ekkora erőket mozgósítottak a cél érdekében, profi munka volt!:-)
A Simon Tibor díj pedig a legnagyobb ajándék volt, amit kaphattunk, már napokkal a Szentélybeli fellépésünk előtt tudtuk, hogy valami nagy durranás lesz. De ezt álmomban nem gondoltam volna. Köszönöm a csapat nevében is mindenkinek, aki részt vett a szervezésben, leírhatatlan mekkora örömöt és büszkeséget éreztem a díj átvétele után!
Kicsit írnék az előttünk álló szezonról is....
Mint eddig minden évben, most is rengeteget kell dolgoznia az Elnökségnek és a Csapatnak is, hogy nyugodt körülmények között tudjunk edzeni, játszani a következő évben. Tegnap voltam idén először edzésen, és amit tapasztaltam, hogy Papa távozása után (bár Papa mindig itthon lesz köztünk, mindig szeretettel várjuk, ha munkája és ideje engedi), ismét jó kezekben lesz a csapat. Arra kérnék minden régi és új játékost, hogy maximális alázattal, akarattal vágjon bele az előttünk álló munkába, hiszen történetünk legnagyobb sikereit éljük, és úgy gondolom, hogy ez még nem a csúcs... Ha mindenki odateszi magát biztos vagyok benne, hogy sok örömet tudunk okozni magunknak, az értünk dolgozóknak és a szurkolóknak is. Emellett indul a tartalék csapatunk, az utánpótlás csapatunk is, ha a mostani nehézségeken túl tudunk jutni, nagyon erős, összetartó, jó közösséget tudunk majd felépíteni. A gyerekeknek adjunk célkitűzést, motivációt, hogy egyszer ők is a felnőttben akarjanak játszani.

Köszönöm a lehetőséget. Hajrá Fradi, Tempó FFC!