És akkor, kapaszkodjon meg mindenki, következik a hazaiak beszámolója:

 Szereztünk négy gólt (nem tévedés), rúgtunk ugyanennyi kapufát, számos-számtalan helyzetet dolgoztunk és hagytunk ki. Hogy nem végződött katasztrofális veréssel a mérkőzés, az a szerencsének és a vendégek kapuvédőjének tulajdonítható. Pedig nem a legjobb előjelekkel készültünk a mérkőzésre, hiszen mindkét középső védőnket nélkülözni kényszerültünk, sőt a II. csapatunkból kellett játékosokat kölcsönkérni, hogy egyáltalán pályára tudjunk lépni. Az ilyenkor alkalmazandó vészforgatókönyv azonban ezúttal is jól működött, ha nem is hiba nélkül, de magabiztos játékkal tartottuk otthon mindhárom pontot.
 Ellenfelünk rögtön a mérkőzéskezdést követően támadólag lépett fel, függetlenül attól, hogy éppen birtokolták-e a labdát. Ha éppen birtokolták, akkor helyzeteket próbáltak meg kialakítani, ha éppen nem birtokolták, akkor alattomos könyöklések, (után)rugdalások, szemétkurvaanyázások formájában tudatták áldásos jelenlétüket. Készültünk is minderre, így semmi másra nem törekedtünk és nem összpontosítottunk, mint magára a játékra. Ez meg is hozta a gyümölcsét. Előbb blokád alá vettük kapujukat, majd hamarosan gólt is szereztünk, ami annyira egyértelmű volt, hogy csak a vendégszurkolók észlelték a vonalbíró magasra emelt zászlóját. Gólunk tehát – ismeretlen okból – érvénytelenítésre került. Ez azonban nem szegte kedvünk, változatlan intenzitással rohamoztunk, futószalagon végeztük el a szögletrúgásokat, helyzeteink azonban vagy a kapufán vagy a vendégkapus kezében haltak el.
 A második játékrész a győzelem megszerzésének jegyében telt. A ferencvárosiak igyekeztek ugyan megint ránk rontani, ezek a kísérleteik azonban még előbb elhaltak, mint az első félidőben, köszönhetően részben vezetésünk gyors megszerzésének. Hogy valamit javítsunk helyzetkihasználásunkon, az 55. percben növeltük előnyünket, majd, hogy ne legyen olyan sima a mérkőzés, a középkezdés után rögtön kaptunk egy egyébként könnyen elkerülhető gólt. Ellenfelünk a játék ezen szakaszára láthatóan elkészült már az erejével, így a játékszer inkább csak vendégségben mutatkozott térfelünkön, akkor sem sok riadalmat okozva. A 75. perc azonban némi megnyugvást hozott, hiszen bebiztosítottuk győzelmünket. A hátralévő negyedóra ellentétes szemléletben telt: míg vendégünk játékosai alpári módon ócsárolták egymást, saját szurkolóikat és természetesen minket, addig mi igyekeztünk újabb találatokat elérni, de ezúttal – ha éppen nem a kapufa vagy a kapus mentett – az őrizetlenül hagyott kapu bevételével akadtak problémáink. Mindennek azonban már nem volt jelentősége, hiszen ha nem is mindig szemre tetszetős játékkal, de győztesen – és hellyel-közzel épségben(!) – hagyhattuk el a pályát.
(szpafc.eoldal.hu)