A felkészülés végeztével kezdetét vette a tavaszi hadjárat. A csapat pár emberrel kiegészült viszont Kicsi Olaszországba ment, úgyhogy őt nélkülöznünk kellett a szezonban.

Az első mérkőzést a Merkapt csapatával játszottuk. A kezdés előtt a szurkolók egy kiírást tartottak fel melyen ez állt: „Kitartás Batyu, visszavárunk!” Majd megszólalt a sípszó és kezdetét vette a menetelés. Az FFC-ből több alapember betegség vagy sérülés miatt nem tudott pályára lépni, de a csapat mégis revansot tudott venni az egyetlen vereségért, amit az első fordulóban szenvedtünk el. A győzelemből új erőt merítve vágtunk neki a soron következő kupameccsnek, ahol a BEAC együttesét ütöttük ki 5-0-s  eredménnyel. Az első félidő után így vélekedett Búzás Tibor a futsal szakosztály szakmai igazgatója a látottakról:

 „Tetszik, amit látok, nagy szívük van a ferencvárosi játékosoknak. Nem pengék, de nagyon odateszik magukat. Érezhető a Fradi szív dobbanása folyamatosan. Több góllal is vezethetnénk, de ez a meccs így is meg lesz.”

A győzelmet az egész csapat, sérült játékosunknak, Bencének ajánlotta, és mielőbbi gyógyulást kívánt neki, ezzel is jelezve, hogy visszavárjuk.

Ezután következett egy simának mondható meccs a bajnokságban, ahol 3-0-ra győztük le a BRSC csapatát. Ezzel is hangolva a soron következő TF elleni kupameccsre. Sajnos a mérkőzést gyászszünettel kellett kezdeni, mert pár nappal a mérkőzés előtt kaptuk a szomorú hírt, hogy Marinyák Gabi szurkolótársunk eltávozott. A meccset fekete karszalagban játszó FFC, bár álmosan kezdte a mérkőzést, de utána belelendült és a Polával kiegészült csapat továbbjutott a kupa elődöntőjébe.

A bajnokságban a Budakeszi LA volt a soros ellenfelünk, ahol a Papa sérülése miatt Katusnak kellett ellátni az edzői feladatokat. Ezúttal is jól végezte dolgát, mivel újra győzelemre vezette a csapatot. Majd a Piramis közterületnél vendégeskedtünk, ahol az időjárás miatt homok vihar alakult ki az amúgy sem túl nívós pályán. A mérkőzést megnyertük és mindenki boldogan nyugtázta, hogy többet nem kell itt vendégeskednünk. Ezt a Budatétény elleni kupameccs követte, ahol már Bence is megjelent igaz még csak szurkolóként, de fergeteges hangulatot varázsolt a lelátóra. Ilyen biztatás mellett biztosak lehettünk az újabb győzelemben, amit Marci már a második félidő elején menetrendszerűen szállított. Ezzel zsinórban másodjára bejutottunk a Budapest Kupa döntőbe. Ezután a Rákosliget csapatát győztük le 2-0-ra, majd újra észrevettük, hogy még mindig vannak csapatok, akik nem rendelkeznek kellő alázattal a sportág iránt, és nem vállalják a mérkőzéseket.

Ennek ellenére már mindenki a kupadöntőn pörgött és tudtuk, hogy idén mi visszük haza a trófeát.

Folyt. köv...