Az új szezon első interjúalanya, az FFC háttérmunka élharcosa Sebesi Kálmán, aki immár örökre beírta magát klubunk történelemkönyvébe. Az első fél évet még  törzsszurkolóként, a második fél évtől mostanáig viszont elnökként tevékenykedett. 5 bajnokságon át tűzön-vízen a csapat mellett, nagyrészt Neki is köszönhetjük, hogy ma a BLSZ1-ben focizhatunk és nem pár osztállyal lejjebb. Őt kérdezzük most FFC-ről, Ferencvárosról, sikerekről, kudarcokról, tapasztalatokról, csalódásokról, tehát az elmúlt 5 évről.

- Kezdjük az elejéről, mi fogott meg az FFC-ben, miért kezdtél el járni 2008-ban a meccsekre, majd hogyan lettél elnök?

- Már az első meccsen kinn voltam, hiszen sok régi barátom játszott a csapatban. Nagyon megfogott a hangulat, ami akkoriban (2008) nagyon hiányzott az "angol" Fradiból. Évekig egy meccset sem hagytam ki. Elnök úgy lettem, hogy az akkori Elnökség felkért, hogy vegyek részt a csapat vezetésében, majd az első elnökségi gyűlésen egyhangúlag felkértek, hogy vegyem át az elnöki pozíciót, amit nagy örömmel elvállaltam.

- Szokták mondani, hogy a siker a csapaté, a kudarc az edzőé és ez a tétel szerintem Rád hatványozottan igaz. Senki nem látja és gratulál, amikor nevezéseket kell beadni, utánpótlást kell építeni, csapaton belüli problémákat kell orvosolni, viszont ezeknek a hiányát rögtön észrevenné mindenki. Ha osztályokra lebontanád, milyen nehézségekkel kellett évről évre megküzdened, bajnokságonként hogyan nehezedett a munkád, milyen tapasztalatokat gyűjtöttél?

-A BLSZ IV egy óriási örömjáték volt, feladatom itt szinte a nullával volt egyenlő, a csapatot vitte a lendület, tízesével lőttük a gólokat, öröm volt meccsre járni. Annyi munkám akadt, hogy a sok nézőnkből adódó ledöbbenést és a budapesti foci eddigi példátlan jelenségét és annak hatásait kellett kezelnem, mind a Szövetség, mind az ellenfeleink felé.

A BLSZ III-ban nem sok minden változott 100%-osan nyertük a bajnokságot. Itt már akadt egy komoly ellenfél is a Törökbálint gárdája, de őket is oda-vissza vertük. Hatalmas élmény volt a Budapest kupa menetelés, ahol mindössze a döntőben maradtunk alul, ott is tizenegyesekkel. A Magyar kupa selejtező azonban sajnos nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, sem a pályán belül, sem azon kívül. Nagy csatákat kellett megvívni nyáron, hogy a klub életben maradjon, de így is hatalmas büntetéssel kezdtük a BLSZ II-es szezont. Majd ősszel újabb nagy csapás érte a csapatot, elköszönt az FFC-től egyik alapító tagja, csapatkapitányunk Kika, aki addig a csapat motorja és mindenese volt. Sokat vesztettünk vele.

A BLSZ II-ben már kezdtek kiütközni az anyagiak hiányából adódó problémák és itt már ellenfeleink is erősebbek voltak. A ránk kiszabott bírságot már csak szurkolóink segítségével sikerült rendezni, de az ősz így is majdnem ráment. A sok zárt kapus meccs miatt folyamatosan szurkolóink nélkül játszottunk. Ebben a szezonban jelentkezett az először, hogy sokan elhagyták a csapatot (sérülés, munkahelyi elfoglaltság, megunták), és a tavaszt már szinte csere nélkül játszottuk végig. Az őszi meccseken sokat segített akkori edzőnk Papa, aki mentálisan hatalmas erőt adott a csapatnak és segített át a nehézségeken, de tavasszal már munkahelyi elfoglaltsága miatt Ő is kevesebbet tudott velünk lenni. Így szinte csere és edző nélkül értük el a bajnoki címet. Ekkor Katus Pisti tartotta össze a csapatot, edző volt edző helyett, Neki ebben a bajnoki címben nagyon sok része van. Hogy mégis felejthetetlen legyen ez az év is, arról a Budapest kupa megnyerésével gondoskodott a csapat. A legszebb év volt!

A BLSZ I/B teljesen új dolog elé állította a klubot, utánpótlást kellett indítani. A nyáron több utánpótlás edzővel beszéltünk és végül Csókás Krisztiánra esett a választás. A semmiből, pénz nélkül sikerült összehoznunk nyáron három hét alatt egy u15-ös csapatot. Krisztiáné volt ebben az egyedüli érdem. Ebben az évben éreztem először, hogy túlnőtte magát a klub, hiszen nekünk se pénzünk, se pályánk, se komoly támogatónk nem volt, míg ellenfeleink 100-120 éves klubok, komoly anyagi és történelmi háttérrel, és természetesen saját pályával rendelkeztek. A téli szünetre teljesen elfogytak anyagi forrásaink és kétséges volt a folytatás. Ekkor sikerült tető alá hozni egy megállapodást, amit a Győzelemért Simon gyermekfoci Alapítvánnyal kötöttünk és a mai napig együttműködünk. Ezt óriási sikernek érzem, hisz ez az együttműködés megalapozta csapatunk jövőjét. A csapat összekapta magát a tavasszal és hatalmas fél évet produkálva, a Goldball-t és az Afrikát megelőzve megnyerte a bajnokságot. Hihetetlen, erőn felüli produkció volt...

Tavaly nyáron így már Budapest legmagasabb osztályában indultunk. Nyáron fokozódtak a problémák, hiszen már öt UP csapatot kellett indítani, ami egy pálya nélküli csapatnak szinte lehetetlen küldetés. De ezen is úrrá lettünk, Csőke Gabi és Csókás Krisztián megoldották a feladatot, összerakták utánpótlásunkat. Az átszervezések miatt az első 8-ba kerülést tűztük ki célul, amit sikerült teljesítenünk a hatodik hellyel, így újra az első osztályban indulhatunk. Ez az év már annyi feladatot és munkát igényelt tőlem, amit már nem tudtam vállalni és úgy döntöttem, hogy mivel 100%-osan már nem tudom csinálni, így inkább lemondok. A szezont még Krisztián segítségével végig csináltam, de már nem úgy, ahogy szerettem volna.  

- Milyen lett a viszonyod a BLSZ vezetésével?

Szerintem korrekt, amit megígértek azt teljesítették, amit meg mi ígértünk meg azt mi is betartottuk. Eleinte nagyon nehezen szoktak meg minket és szurkolóinkat, de mára már elfogadtak. Azt hiszem több helyen és többször bizonyítottuk, hogy itt a helyünk a legjobbak között. Ellenfeleink részéről sokkal több jogtalan támadás ért minket, de azt hiszem ez pusztán az irigységből fakadt, hiszen 5 év alatt több bajnoki címet szereztünk, mint sokuk 100 év alatt.. :-)

- Mit tartasz a legnagyobb sikerednek és a legnagyobb kudarcodnak?

Itt minden siker és kudarc a csapaté. Siker nagyon sok volt, de talán a legnagyobb az utolsó nagyon erős BLSZ I/B bajnoki címe, valamint a Budapest kupa győzelem. Személyes kudarcomnak azt tartom, hogy már több jó ember és barát nincs a csapat mellett, lehet, hogy jobban kellett volna győzködni őket, hogy maradjanak. Legnagyobb sikeremnek pedig a Simon alapítvánnyal történő együttműködés tető alá hozását és fenntartását tartom. 

- Mi vezetett ahhoz a döntéshez, hogy befejezd, illetve egy kis pihenés után esetleg el tudnád-e képzelni Magad még az FFC vezetésben?

- Döntésemet a fenti okokon felül, azért hoztam meg, mert időközben beindítottam egy saját vállalkozást, ami teljes embert igényel, így a két helyen már nem tudtam volna úgy helytállni, ahogy szerettem volna. Az elnökségben is voltak olyan hangok, hogy máshogy kéne továbbmenni, amely irány nekem nem egészen tetszett, így úgy éreztem, hogy itt az idő a váltásra...

- Hogyan értékeled klubunk jelenlegi helyzetét?

Ezt egy mondatban össze lehet foglalni. BLSZ III-as feltételrendszerű csapat, NB III-as kerettel. Óriási feladat e kettősség feloldása.

- Mit tanácsolsz a következő elnökségnek?

- Mivel nem mindenben értünk egyet, így tanácsolni nem akarok semmit, talán csak annyit, hogy legalább olyan önzetlenül és tiszta szívvel csinálják, ahogy eddig csináltuk, ez a túlélés kulcsa. Ne a problémák generálására, hanem azok megoldására fordítsák az energiát. Rendkívül nehéz, de szép feladat. Természetesen, amiben tudok segítek, és tiszta szívből sok sikert kívánok a munkához.

- Hogy érzed, meddig működhet a jelenlegi formájában a klub, miben lenne égető szükség a változásra?

- Teljesen abszurd a helyzet, hiszen már 10 felé közelít UP csapataink száma, úgy, hogy klubunknak nincs pályája. Ez így sokáig nem tartható, ez egyértelmű. Azt hiszem, egy saját pálya az, ami új lendületet, adhat a klubnak. Sajnos a vészjósló jövő, hogy amennyiben nem lesz pályánk, nem tudjuk az utánpótlást fenntartani, az viszont BLSZ III. Itt viszont elveszik a motiváció felnőtt csapatunk részére és a klub szép lassan megszűnik. De ne így legyen!!! :-)

- Evezzünk át egy kicsit a Fradira is. Tetszik, amit látsz a Ferencváros körül?

- Egyértelműen pozitív az irány, most már hosszú évek után én is visszatértem a lelátóra. Azt hiszem ez mindent elmond...

- Hova várod a bajnokság végén az FTC-t és az FFC-t?

Erre mit mondhat egy Fradi szurkoló? Mindkét csapatot a dobogó legtetejére!

- Kálmán, köszönjük szépen a válaszaid, köszönjük az eddigi munkásságod és ott a helyed továbbra is köztünk. Ha esetleg Benned maradt még valami vagy bármilyen útravalóval tudsz nekünk szolgálni....

- Köszönöm a megkeresést! Örülök, hogy részese lehettem, lehetek az FFC-nek. Öröm veletek lenni, csak most már, - mint régen- visszatérek az "FFC legnagyobb szurkolója" státuszba... Ősszel találkozunk a meccseken! Tempó FFC!